, (gyón-ás) fn. tt. gyónás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn a szivébe szállott bűnös, elkövetett bűneit és hibáit a papnak megvallja. V. ö. GYÓN. Köz gyónás, midőn a bűnös csak általánosságban vallja meg, hogy bűnös. Részletes gyónás, midőn a bűnöket, és azok körülményeit egyenként elszámlálja. Fülbe gyónás. Husvéti gyónás. Általános gyónás, midőn a bűnös egész életében elkövetett bűneit bevallja; vagy midőn az egész templomi gyülekezet általában vallja meg emberi gyöngeségből eredett bűneit, pl. a reformatus keresztényeknél úrvacsorájával éléskor. Alázatos, töredelmes, teljes gyónás. Gyónásra készülni. Gyónást hallgatni.