, (gug-g-asz-t = gug-v-aszt gug-u-asz-t) áth. m. guggaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Azt teszi, hogy valaki guggon üljön, leguguljon. A kis gyermeket leguggasztani az éjjeli edényre. 2) Átv. ért. nagyobb épület mellé más alacsonyabbat épit, hozzá told, mely a nagyhoz képest úgy látszik, mint guggon ülő ember a fennállóhoz képest. A templom mellé kápolnát (kocsmát) guggaszt az ördög. (Km).