, (gör-ög) önh. m. görög-tem, ~tél, görgött, htn. ~ni. V. ö. GÖRG. 1) Földön vagy más alapzaton hengereg; saját tengelye körül forog, gurúl. Görögnek a timárok mángorló hengerei. A lejtőn legörögnek a hordók. Görögnek a kocsikerekek. 2) Dunán túl az emse disznóról mondják, midőn párosodni akar, valamint a kutyáról: forog. Meggörgött a magló disznó, azaz kannal párosodott és fogant. Mátyusföldén: zúg.