, (gör-cs, a szláv nyelvekben is megvan: gercsa, krcs, hrcse, krec, kérch, zgarc, grizicza stb. alakokban) fn. tt. görcs-öt. 1) Kemény, zömök csomó, mely egymásba tekeredett és öszveszorúlt rétegekből, rostokból áll, milyen pl. a faderékból kinövő ágak töve vagy más gömbölyü kinövés. Legyalulni a fa görcseit. Kiütni a fenyőben, deszkában megszáradt görcsöket. V. ö. GÖCS. 2) Átv. ért. a testnek kóros állapota, midőn egy vagy több izmok hirtelen és fájdalmasan öszvehuzódnak, öszvezsuorodnak benne. Görcsöt kapni. Görcsben szenvedni. Görcs húzza a lábát. Görcs esett az ujjaiba. Öszvehúzta a görcs. Görcs bántja. Gyomorgörcs, mellgörcs, szívgörcs. 3) Átv. ért. gebe, rosz ló, sovány dög, melynek hátgerincze föl van görbedve.