, GŐNYE, (1), (göny-e v. gőny-e, rövid ö-vel divatosb) fn. tt. gönyét. Emse, magló disznó, hasas disznó, másképen: göme, gölye. Rokonságokul tekinthetők a hellen γενω, γενναω, γιγνομαι, γυνη, szanszkrit dsan (am. nemz. szűl), janî, janîka, (nő, feleség), latin gigno.