, (göm-b-öly-ű) mn. Szoros ért. oly testről mondják, melynek fölszine minden pontjaira nézve, a középponttól egyenlő távolságra áll. Szélesb ért. gömbalakú, kerek, kerekded, tekeforma. Gömbölyű földtekénk. Gömbölyű kályha. Gömbölyű fej. Átv. ért. domború, kövér, minek szögletesen kiálló részei nincsenek. Gömbölyű arcz, karok. Gömbölyű has.