, (göm-b) fn. tt. gömb-öt. 1) Golyó, golyóbis. 2) Valaminek csomóalaku feje, vége, gombja. 3) Teke. Föld gömbje. Éggömb. 4) Mértani ért. oly tömör test, melynek fölszine minden pontjaira nézve, egyenlő távolságban áll a középponttól. Vastaghangon, l. GOMB.
Szanszkritul kumba, am. körület, kumbhasz, am. gömb, golyó, lapda; hellenül κυπη, κυμβος, am. üreg, vájadék; finnül kiemura v. kimura, am, göndör (= gömdör).