, (gö-m v. g-öm) elvont gyök, melyből gömb, gömböcz, gömböly, gömbölyeg, gömbölyü stb. erednek. M betüje könnyebb kiejtés végett n-re változik ezen szókban: göndör, göngyöl stb. (V. ö. M betű). Rokon közelebb a gom gyökkel. V. ö. GOM. Hasonlít hozzá a csöm (csömör, csömbölyék), és a mélyhangu csom (csomó, csombók); továbbá a köm (köndör), kom (kondor); és a hom, hěm, höm, (hombár, hempelyeg, hömbörög). Idegen rokonságait, l. GÖMB alatt.