, (göb-e, azaz göbő) fn. tt. göbét. 1) Túl a Dunán am. kiherélt kocza v. eme disznó, melyet hizlalásra szántak, gönye. 2) Székelyföldön am. a víz által a folyam medrén ásott gödör, melyben a víznek hirtelen mélysége, göbbenése van. A Hegyalján: göbedék. Héberül, mint föntebb láttuk, szinte am. gödör.