Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
GŐG, (1), (gö-ög, rokon vele: gége) fn. tt. gőg-öt. 1) A torok felső része, mely több porczogókból áll, és sok embernél csomó gyanánt kidudorodik. Köz nyelven: Ádám almája. (Larynx). 2) Átv. ért. felfuvalkodás, másokat lenéző, s magát mindenek fölé emelő kevélység. Nagy, kiállhatatlan gőg. Úri vagy paraszt gőg. Gőggel beszélni, felelni. Ez utóbbi értelemben rokon vele a héber: