, (gyöke: gosz, megegyezni látszik a hellen κεαξω [hasítom, széthasítom, szétválasztom; apróra dörzsölöm], héber [elvág, elszakít, elhord, szanszkrit kasz [hasít] szókkal, továbbá a magyar gusz [gusztony], kusz [kusza, kuszál, kusztora] gyökökkel stb.) fn. tt. gosztány-t, tb. ~ok. Heltainál eléforduló régi szó, am. arany szem, arany porond. Oly szép aranyakat, oly szép szemeket és gosztányokat talála a fövenyben. (Heltai M. Kron. 1. R).