, (göcs-ej) fn. tt. Göcsej-t. Szala vármegyének egyik hegyes, dombos, egyenetlen vidéke, járása, melynek lakosai sajátságos tájszólással élnek; pl. némely ragokat még eredeti alakjokban kötnek a szókhoz, a hangrendszerre való minden tekintet nélkül, pl. kert-ho = kert-hoz, (nem: kert-hez), kert-ná = kert-nál, (nem: kert-nél), kapá-ve = kapá-vel, (nem kapá-val, Torkos Sándor); szuomá-nek = szalmá-nek, (nem: szalmá-nak, Vass József) stb. Így találjuk a régi halotti beszédben is: halál-nek, (nem: halál-nak), pokol-nek stb.