, (göd-ör, talán rokon közelebb a héber , [eleven kerités], arab gadar szókkal); hangugrató fn. tt. gödröt v. gödört, tb. gödrök. 1) Általán, a földbe ásott mélység, nyilás, lyuk. Gödröt ásni, behányni, betölteni. Sáros uton a kerekek gödröket csinálnak. Sárgödör, szemétgödör. Gödörbe, bukkanni, esni. Sirgödör. V. ö. VEREM. 2) Akármely mélyedés a test fölszinéről befelé, legyen az mesterséges vagy természeti. Gödrök az arczon. Állgödör. Gödrök a kéz fején. Mellgödör. Szemgödör. Szívgödör. Hasgödör.