, (gö-b v. g-öb) fn. tt. göb-öt. Általán jelent öszvehuzott, gömbölyödött testet, különösen 1) púpot, kinövést, dudort az állati vagy növényi testen. Rokon a héber (dudorodás; hát; boltív stb.), (gödör, árok), latin gibbus, olasz gobbo, hellen κυπτος szóval. Idetartozók a magyar gab, geb, gib gyökök is. Mint törzsük megvan a göbre, göbör, göbörödik származékokban. 2) Természeti hangot, mely a göbbed, göbben igékben göbe, göbecz, göbedék nevekben létezik. V. ö. GÖBBEN.