, (gon-d-atlan) mn. tt. gondatlan-t, tb. ~ok. Könnyelmü, ki azon dolgok iránt, melyek tisztében, kötelességében állanak, semmi figyelemmel nincs, azokat elfeledi, elmulasztja, nem teljesíti; elszórakozott, jövőre nem gondoló, előre nem látó, czéljára szükség eszközökről nem aggódó. Gondatlan ifjú, tisztviselő. Gondatlan apa. Határozóilag, am. gondatlanul. Különbözik: gondtalan.