v. GÖBŐD, (göb-őd) áth. m. göböd-tem, ~tél, ~ött. Székely tájnyelven am. öklével döföd, döföl. Kriza J. gyüjteménye szerént általában is am. üt, sujt, megrak. Egy darab fával jól meggöbődték. Addég keveri, göbődi, kavargatta a szapora firist kezivel. Székely népmese.