, mn. tt. gár-t, tb. ~ok. 1) Nagy, magas, felnyúlt, hosszu lábu, hosszu nyakú. Górfa, górmadár. Rokon a magyar gar, hóri (horgas), héber szanszkrit girasz (hegy), orosz, illir gora, tót hora, hore szókkal. 2) Mondják bizonyos tyúkfajról, melynek fel- és visszaálló, borzas tollai vannak. Górtyúk, górcsibe. 3) Kemenesalon am. csuta, rövid haju, szőrü, (tulajdonképen itt is borzas jelentése van).