, (gon-d-ol-ás) fn. tt. gondolás-t, tb. ~ok. 1) A kedélynek működése, midőn valamire tartósan irányzódik. Magával gondolás. Semmivel nem gondolás. 2) Észlelés, észben forgatás, ész általi föllelés, föltalálás. Meggondolás, kigondolás, elgondolás. V. ö. GONDOL.