, (gon-d-ol) önh. és áth. m. gondol-t. 1) Segítő ragu névvel am. valamire gondja van, valamit figyelemmel tart. Ő csak magával gondol, de mással nem. Nem gondolni senkivel. Nem gondolni sem becsületével, sem pénzével, sem egészgégével. Mit gondolok én vele? Ne gondolj vele, azaz ne aggódjál rajta.
"Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával."
Vörösmarty.
2) Fel- és leható ragu nevekkel és felől névutóval, am. emlékezik valakire vagy valakiről; eszében forgat valamit másról, vélekedik, gyanít, reméll, hisz. Ha ifjuságomra gondolok. Mire gondoltál most? Ha rá gondolok is, majd elreped a szivem. Másról v. más felől nem illik roszat gondolni. Azt gondoltam felőle, semmi sem lesz belőle. (Km.). 2) Vél. Mit gondolsz, jó lesz-e azt tennünk? Én azt gondolom, nem. 3) Valamit észlel, eszével v. eszében tart, forgat; ész által feltalál, föllel. Majd ezt, majd azt gondolja. Gondolj valami okosat. Gondold el, gondold meg, mit tettél. Kigondolni valamely szinmű tervét, meséjét. Valamely új gépet kigondolni. Magát meggondolni, am. magát megfontolás által elhatározni valamire. Ha jól meggondolom, azaz megfontolom, vizsgálóra veszem. 4) Tulajd. ragu névvel, am. valaminek tart. Ezt jónak, helyesnek, rosznak, helytelennek gondolom. Egészen más embernek gondoltam őt. Kinek v. minek gondolsz te engemet? 5) Gondolom szerént vagy gondolomra, am. elméletileg, hozzávetőleg, körülbelül. Gondolom szerént állitani valamit. Ez csak úgy gondolom szerént volt mondva. Gondolom szerént, mintegy százan voltunk. 6) A székely népmesékben tündér helyett is értetik. Gondolom ökrei, am. tündér ökrei. (Kriza J.).