, (gon-d-ol-kod-ás) fn. tt. gondolkodás-t, tb. ~ok. 1) Működése az észnek, midőn valamire folytonos öntudattal gondol, midőn valamely tárgyat, dolgot minden oldalról meghány, vet. 2) Midőn bizonyos módon vagy szabályok szerént gondolkodik. Okos, bölcs, mély, tudományos gondolkodás. Gyermekes, érett gondolkodás. 3) Vélemény. Gondolkodásom a tiéddel megegyezik. 4) Belső érzelem, bennünk valamely tárgyról létező, uralkodó. Nemes, nagy lelkü, alacson gondolkodás. V. ö. GONDOLKODIK.