, (gom-ú, gom-v, gom-b) fn. tt. gomb-ot. 1) Általán gömbölyü, csomóalaku test, mely más testnek kinövése vagy függeléke vagy ékessége stb. Gombja van az elhullott szirmu virágnak. Gombot, fagombot tenni az öklelős bika szarvára. Gombot csinálni a függönyhenger végeire. Gombot kötni a madzag végére. Buzogány, máktörővas gombja. 2) Érczből, bőrből, szövetből, fából, csontból stb. készített, jobbára gömbölyü vagy kerekded, csomóalaku szer, mely részént ruhanemüek, s más szövetek, bőrmüvek stb. öszvefüzésére, részént ékességül használtatik. Arany-, ezüst-, réz-, aczél gombok. Selyem-, szőr gombok. Lapos, hegyes, pitykes, füles, fületlen gombok. Gombot felvarrni. Gombot kötni, behúzni. Gombokat önteni, fényesíteni. Nem ér egy fületlen gombot. (Km.) Köss gombot az orrodra, am, jegyezd meg magadnak, hogy el ne felejtsd. Átv. és tréfás ért. fej. Elütötték a gombját, am. elcsapták a fejét.
Rokon vele a szanszkrit kumbhas [golyó, labda], hellen γομϕος, illir gumb, cseh gomba stb.