, (gom-oly-og) önh. m. gomolyog-tan v. gomolygottam, gomolyogtál v. gomolygottál, gomolygott, htn. ~ni v. gomolygani v. gomolygni. 1) Gomolyalakban mozog, forog, szállong. Gomolyog a kürtölyön kiömlő füst. Gomolyognak a vészterhes felhők. Gomolyog a puszták porfergetege. 2) Különösebben a székelyeknél, am. émelyeg; innen gomolygás, am. émelygés; hurkagomolygás, am. gyomorémelygés. A hajma jó étel hurkagomolygástól. (Kriza J.).