, (gon-d-ol-kod-ik) k. m. gondolkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit folytonosan eszében forgat, több oldalról vagy tartósan meggondol. A multakról, a jövendőről gondolkodni. Arról gondolkodom, mi tevő legyek. Azon v. a felől gondolkodom, hogy stb. 2) Szorosabb ért. bizonyos módon és szabályok szerént forgat valamit eszében. Okosan, bölcsen, észtanilag gondolkodni. Alaposan, mélyen, tudományosan gondolkodni. Beszél a nélkül, hogy gondolkodnék. Ezen ifju már kezd gondolkodni. 3) Bizonyos véleményben van. Én e tárgyról egészen máskép gondolkodom. 4) Bizonyos érzelmet táplál valami iránt. Jól gondolkodni valaki felől. Nemesen, nagylelküleg, alacsonyan, szolgailag gondolkodni. Embertársainkról becsületesen gondolkodni.