, fn. tt. gócz-ot. 1) Általán tűzhely, tüzelő, valamely térségre kőből, sárból stb. emelve. 2) Különösen a tűzhely közepén levő tűzfészek, melybe tüzet raknak. 3) Katlan. 4) Átv. ért. a napnak középpontja, továbbá a gyujtó üvegeknél és tükröknél azon pont, melyben az üveg vagy tükör által megtörött vagy visszaverődött napsugarak öszvegyülnek, a gyujtó erővel birnak. (Focus).
Rokonok vele a székely kiejtésü góg, latin coquere, német kochen, olasz cuôcere, spanyol cocer, angol cook, angolszász cocian, celt cogu, héber , szanszkrit kvath (főz, fűt) stb.