, (gon-d-nok) fn. tt. gondnok-ot. Személy, kinek gondjára, felügyelésére, felvigyázására bíznak valamit. Tömeggondnok, ki a csőd alá került személy öszves vagyonára felügyel. (Massae curator). Zárgondnok, ki a zár alá vett vagyonra, jószágra vigyáz. Rosz hangzatú, de már köz divatuvá lett új szó. Helyébe némelyektől gondár ajánltatott.