, fn. tt. gipsz-ět. Egy a hellen γυψος, (latinosan gypsum) szóval, mely több más nyelvekbe is átment. Fehérföld v. fehérkőfaj, mely savanyok által fel nem pezsdűl, de tűz által porhanyóbbá, s azután vízzel keverve, s tésztává gyúrva keménynyé lesz. Erős ragasztó, s öszvetartó eszközül szolgál. A finomabbféle gipszből a szobrászok mintákat, képszobrokat stb. alakítanak.