, (ger-j-ed) önh. m. gerjed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. 1) Élénk belső mozgalomba jön, felindúl, valamely indulatra fakad, gyúlad. Szerelemre, boszura, haragra gerjedni. Áhitatra, istenimádásra, buzgóságra gerjedni. Fölgerjedni valakire v. valaki ellen. 2) Tüzet fog, tüzre gyulad. A száraz ág, szalma hamar lángra gerjed.