, (ger-incz) fn. tt. gerincz-ět. Az emberek és állatok háta közepén végig nyúló emelkedés, melyet egymással öszvefüggő csontforgók képeznek, s mely az állati csontalkotmány egyik főrészét teszi. Hátgerincz. Letörni az állat gerinczét. Meggörbült gerincz. Átv. ért. hegységnek, hegyláncznak tetővonala. Kárpátok gerincze. Tovabbá: az épületek orma. Ház gerincze, templom gerincze.