, (gór-é) fn. tt. góré-t. Általán, magasb helyen levő gunyhó, kaliba. Különösen 1) Szőlő-, dinnye-, kukoriczacsőszök gunyhója vagy magas oszlopokon álló őrhelye. Vigyáz, mint górén a pásztor. (Km.). 2) Magas, szellős alkatu épitmény fából, melyben a csöves kukoriczát tartogatják. 3) Górtyúk.