, (gon-osz-ság) fn. tt. gonoszság-ot. 1) Belső hajlam, tulajdonság, ösztön, melynél fogva valaki gonosz cselekedetekre hajlandó. Kitört belőle a gonoszság. Ezen emberben sok gonoszság lappang. 2) Gonosz cselekedete, gonosz tett. Gonoszságot elkövetni. V. ö. GONOSZTETT.