, (ger-j-ed-et) fn. tt. gerjedet-ět. 1) A belérzéknek, kedélynek mozgalma, élénk indulat. 2) A régi nyelvben, am. áldozati szent tűz, pl. tömjénégetés. Nyillal kele, hogy gerjedetet vetne. (Sorte exiit, ut incensum poneret). A gerjedetnek ideje korán. (Hora incensi) Münch. cod.