, (gőg-ös) mn. tt. gőgös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Vastag, kidudorodott torku, bögyü. Gőgös gődény. 2) Átv. ért. felfuvalkodott, másokat lenéző, magát feltoló ember, ki tudniillik felduzzasztja, kidudorítja gőgjét. Hasonló átvitt értelmüek: begyes, torkos, nyakas, fejes, szájas stb.