, (gör-g-és) fn. tt. görgés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, midőn valami hengereg; tengelye körül földön vagy akármely alapzaton forog. Sodrófa, nyomdai henger görgése. Hordók görgése. 2) Dunán túl am. nőstény disznó párzása, kannal való közösülése. V. ö. GÖRÖG, önh.