, (gör-cs-et-len) mn. tt. görcsetlen-t, tb. ~ěk. 1) Csomótlan, buczkótlan, göcs nélküli. Görcsetlen fa, deszka, bot. Ellentéte: görcsös. 2) Görcsben nem szenvedő, görcsnyavalyával nem párosult. Görcsetlen hasfájás. Görcsetlen beteg. Határozóilag am. görcsetlenül, görcs nélkül.