, (guzs-aly, a szláv nyelvekben kuzsely, kuzsel) fn. tt. guzsaly-t, tb. ~ok. 1) Székelyföldön és némely más vidéken am. rokka, kerekes fonóeszköz. 2) Közönségesebb ért. oly fonó eszköz, melynek nyele és talpa van. A fonandó kendert vagy lent a nyelére tekerik, s mintegy gúzsolják, (honnan a neve), a talpára pedig ráülnek. Az ily guzsalyon fonó személy ujjaival pörgeti az orsót. Máskép: gyalog rokka. Guzsaly való neki, nem kard, am. asszonyos férfi.