, (guta-ütés) ösz. fn. A tagok mozgásának hirtelen megszünése, bénulása, mely gyakran rögtön halált okoz. (Apoplexia). Részletes gutaütés, midőn a szélhüdés a test némely részét vagy részeit éri; általános gutaütés, mely az egész testet általhatja, s az életet kioltja.