, (gub-b-ad = gub-v-ad = gub-u-ad, rokon vele a hellen κυπτω, κυπταξω) önh. m. gubbad-t. Emberről, s más állatokról, de kivált madarakról mondatik, midőn hideg vagy gyöngélkedés miatt vagy álmosságból öszvehuzódva ülnek. Gubbadnak őszszel vagy ülőn a tyukok. Gubbad esős időben a veréb.