, (göm-d-ör) mn. tt. göndör-t, tb. ~ök. Mondják a hajról, szőrről, gyapjuról, s ezekhez hasonló szálas testekről, midőn kerekdeden meghajlanak, meggyürüsödnek, gömbölyüre csavarodnak, fürtösödnek. Göndör hajak. Göndörré hajlott tollak. Göndör szőrű kutya. Máskép: kündör, kondor, gondor.