, (gur-gy-al) fn. tt. gurgyal-t, tb. ~ok. 1) Alacson, kunyhóféle házikó, melybe s melyben csak gornyadva, görnyedve lehet járni. Latinul gurgustium, gurgustiolum. Így nevezik különösen falukon a szegényebb zsellérek és czigányok lakásait, a falunak azon részét pedig, mely ily gurgyalokból áll, gurgundiá-nak (burgundiának), néhutt tabán-nak. 2) Néhutt am. gurdaly, gurdon. V. ö. GURDALY.