v. GÚNÁR, (gun-ár, a székelyeknél ganár, angolul gander, németül Gänserich, szlávul gunor, l. a czikk végén) fn. tt. gunár-t v. gunarat, tb. ~ok v. gunarak. Kan lúd, him lúd. Elűl megy a gunár. Azt gondolja, ő ölte meg a gunárt. (Km.) Gyöke gun v. gún v. székelyesen: gan, hangutánzónak látszik, s ugyanaz, mely a ginczi névben is eléfordúl, másképen: gág (am. gá-og v. gá-ong), mely a ludak hangját, gágogását fejezi ki, (l. GÁG, GÁGOG). Így a hellen χην szót is, mely szinte ludat jelent, a nyelvbuvárok a χαω v. χαινω (tátong, száját tátja) szókból származtatják. Egyébiránt lásd a többi rokonságokat GANCZI alatt. V. ö. KAN szóval is.