, (guly-a) fn. tt. gulyát. Szélesb ért. szarvasmarhákból álló csorda, melyben meddő tehenek, borjúk, tinók, heverő ökrök vegyest legelnek.
Szántás után kihajtani gulyára az ökröket. Szorosb ért. tenyésztésre, szaporításra szánt tehenekből álló, s rendesen tavasztól késő őszig a szabad ég alatt tanyázó csorda. Gulyát őrizni, legeltelni, itatni. Gulyán v. gulyában nevelt borjúk, tinók, üstők. A gulyából kiterelni egynehány tinót. Megzavarni, megkergetni a gulyát. Nagy gulyája van a ránczában. (Km.) V. ö. GUL. Az arabban cháila am. juhnyáj, kecskenyáj. Figyelmet érdemel, hogy a szanszkritban go, gau, a perzsában ghau, gao, am. a német Kuh, Ochs, melyekkel a magyar gulya első tagja is hangokban egyezik.