, (fel-csap) ösz. áth. 1) Csapva, megcsapva valamit úgy üt, hogy fölfelé induljon, haladjon. Felcsapni magasra a labdát. 2) A fejrevalót, különösen kalapot, süveget nyalkán fölteszi. Tréfás és népies kifejezés levén, alsó irásmódba való. Felcsapta a csákót, a bagósüveget. 3) A kártyát felfordítja, Felcsapni a tromfot. V. ö. CSAP.