, (fel-vált) ösz. áth. 1) Bizonyos nemü pénzt más nemüvel, de ugyanazon értéküvet fölcserél. A forintot krajczárokra felváltani. Az ezüstöt aranynyal felváltani. 2) Valamely működésben másnak helyébe áll; tehertől mást fölment, s ő veszi azt magára. Az őrök bizonyos időben felváltják egymást. Válts fel!