, (fenyü-fa) ösz. fn. 1) Fenyű, mint egész növény. 2) A fenyűnek teste, fenyűből vágott, hasított egy darab. Fenyűfából készített bútorok. Fenyűfával tüzelni. 3) Melléknévül használtatván am. fenyűből v. fenyűfából való, készített. Fenyűfa hajó fenyűfa karó.