, (fek-ély) fn. tt. fekély-t, tb. ~ěk. Genyes kifakadás, gyuladás az állati testen. (Ulcus). Aranyeres, bujasenyves, görvélyes, sülyös stb. fekély. Megveré Jóbot igen gonosz fekélylyel ki cseréppel vakarja vala a genyedtséget. (Káldi Jób II. 7. 8.).
Gyöke fek rokon a fakad ige fak gyökével.