, (fe-ít-e-k-ěz-ik) k. m. fejtekěztem, ~tél, ~ětt. Inkább belső, mint külső erőnél fogva, mintegy önmagából kibontakozik, kiderűl, kiviláglik, szétoszlik. A szinmű cselekvényei a személyek jellemeiből fejtekeznek. A dió, ha megérik, kopácsából kifejtekezik.