, (fe-ít-őd-ik) belsz. m. fejtőd-tem, ~tél, ~ött. Fejtés által, tehát némileg külső kényszerüség által, mindazáltal önmagában is kibomlik, kiderűl, világosságra jön, hüvelyéből, homályából kivetkőzik. Rokon a fejlődik igével, de ebben már több a belső működés fogalma. V. ö. FEJLŐDIK.