, (fej-fa) ösz. fn. Fából faragott szobor, melyet a sir fejéhez szoktak állítani emlékül, különösen a helvét hitvallást követő keresztények; a római és görög, valamint az ágostai vallasuaknál: kereszt, fakereszt.
"Majd a mikor nem fáj
Az én szívem tája,
Megmondja, megmondja
Temetőm fejfája."
Tompa.