, (fa-nyirés) ösz. fn. Cselekvés, midőn a fa ágait, hogy egyarányosan álljanak, vagy akadályul ne legyenek, kertészollóval elnyirik; különbözik tehát némileg a fenyeséstől, mely tulajdonkép az ízekben történik, a nyirés pedig csak az egyarányra van tekintettel.