, (fecs-ű-en, fecs-cs-en) önh. m. fecscsen-t. Fecs hangot adva szökken, elszökken, szétszóródik. Szemébe fecscsent fürdéskor a víz. Ruhájára fecscsent a sár. Kifecscsent a bor a palaczk száján. Átv. ért. bele fecscsenni valamibe, am. kérés kérdés nélkül bele szólni.